|
A pap nem saját magát hirdeti, hanem Krisztust |
Április 13-án a Szent Péter téren megtartott általános kihallgatáson a papság évéhez kapcsolódóan a pápa a szolgálati papságról beszélt. Katekézise végén a Szentatya megemlékezett az aznap történt tragikus kínai földrengés áldozatairól.
|
Néha úgy tűnhet, hogy a pap szava „pusztába” kiáltó szó (Mk 1,3), ám éppen ebben rejlik prófétai ereje: soha nem azonosulhat semmiféle uralkodó kultúrával vagy gondolkodásmóddal. Meg kell mutatnia az egyetlen újdonságot, amely képes arra, hogy valóban és mélyen megújítsa az embert, vagyis azt, hogy Krisztus az élő, közeli Isten, aki a világ életében és életéért működik – mondta XVI. Benedek pápa. A pap nem saját magát, saját elképzeléseit vagy filozófiáit hirdeti, hanem Krisztust – hangsúlyozta a Szentatya. A pápa a papok Krisztushoz való hasonulásának hármas jelentőségére mutatott rá: feladatuk a tanítás, a megszentelés és a kormányzás. XVI. Benedek kifejtette, mit jelent az, hogy a pap Krisztus képviseletében gyakorolja hármas feladatát: hétköznapi értelemben a „képviselni valakit” azt jelent, hogy: valaki helyett jelen lenni, nevében szólni, mivel az illető nincs jelen a konkrét helyzetben. Ilyen módon képviseli-e a pap Krisztust? A válasz: nem, mert az Egyházban Krisztus mindig jelen van. Sőt, a tér és az idő korlátaitól függetlenül van jelen a Feltámadás eseményének köszönhetően, amelyet e húsvéti időszakban különösképpen szemlélünk. Tehát a pap, aki Krisztus személyében – in persona Christi – cselekszik, soha nem egy távollévő nevében teszi azt, hanem magának a feltámadt Krisztusnak a nevében, aki ténylegesen jelen van, és megvalósítja azt, amire a pap nem lenne képes: átváltoztatja a bort és a kenyeret, hogy azokban valóban jelen legyen az Úr; továbbá feloldozza a bűnöket. A pap hármas feladata lényegében a feltámadt Krisztus három cselekedete: tanít az egyházban és a világban, ezáltal hitet teremt, egybegyűjti népét, jelenvalóvá teszi az igazságot, építi az egyetemes egyház szeretetközösségét, megszentel és vezet.  A Szentatya részletesen kifejtette a tanítás szolgálatát („munus docendi”): ma különösen fontos az egyház tanítói küldetése, amelyet konkrétan minden egyes papja szolgálatán keresztül valósít meg. A pap mindig „docens”, mindig tanít: akkor, amikor gondosan készül ünnepi prédikációjára, nem hanyagolva el a hétköznapi szentbeszédeket sem, a kateketikai képzésben, az iskolákban és felsőoktatási intézményekben és főleg az által az íratlan könyv által, amely saját élete. Nem úgy tanít, mint aki rákényszeríti másokra saját igazságát, hanem alázatosan és annak a személynek a biztos örömével, aki találkozott az Igazsággal, amely magához ragadta és átalakította, tehát nem tehet mást, mint hogy másoknak tovább adja azt. A papságot senki sem önmagától választja, nem jelent biztonságos életet, társadalmi pozíciót. A papság válasz az Úr hívására, akaratára, mellyel a pap kifejezi, hogy nem személyes igazsága, hanem az Úr igazságának hirdetőivé válik – hangzott el XVI. Benedek pápa április 14-i katekézisében. Az általános kihallgatás végén a Szentatya magyarul köszöntötte a miskolci és tusnádfürdői zarándokokat. Vatikáni Rádió/Magyar Kurír |