Hirdetések
„Az arany bolondja nem marad bűntelen, s aki pénz után fut, azt becsapják vele.
Az aranynak sokan estek áldozatul, nem tudták elkerülni a vesztük.
Mert csapda azoknak, akik hódolnak neki, és minden balga megfogatja magát.
Boldog az a gazdag, aki bűntelen marad, aki nem lohol folyton a pénz után.
Hol lelhető ilyen, hadd dicsérjük meg, mert hisz csodadolgot vitt végbe népe közt?
Aki sértetlen maradt, ha megkísértették, annak ez szolgáljon nagy dicsőségére. Ki nem vétkezett, bár vétkezhetett volna, s ki tehetett másnak rosszat, de nem tett?
Ezért szilárd lábon áll a gazdagsága, jótetteit zengik az egybegyűlt közösségben.
Amikor nagy ember asztalánál ülhetsz, akkor ne te nyisd ki elsőnek a szádat.
Ne jegyezd meg: milyen sokat tálaltak fel!” (Sir 31,5-12)
Január 29. Vasárnap, Évközi 4. vasárnap
„Szívbeli öröm az ember élete, és a vidám kedély megtoldja napjait. Kerüld a gondjaid, nyugtasd meg a szíved, s minden bosszúságot tarts távol magadtól. Sokat megöl a gond, a hasztalan bánat. Az irigység és harag rövidíti az életet, a gond időnap előtt megöregít. Vidám a szív és jókedvű az étkezésnél, és amit megeszik, javára is válik. A gazdag nem alszik, ezért soványodik, a sok gond elűzi az álmát. Elűzi az álmát a megélhetés gondja, mint súlyos betegség, nem hagyja aludni. A gazdag fárad a vagyon gyűjtésével, amikor meg pihen, akkor mulatozik. A szegény küszködik, mert nincsen vagyona, amikor meg pihen, akkor szűkölködik.
Az arany bolondja nem marad bűntelen, s aki pénz után fut, azt becsapják vele.”
(Sir 30, 22-31; 31,1-5)
Január 22. Vasárnap, Évközi 3. vasárnap
„Csökönyös lesz a ló, ha nem idomítják, a magára hagyott fiú szemtelen lesz.
Ha kényezteted fiad, majd rémületbe ejt, s ha mókázol vele, csalódásodra lesz.
Ne enyelegj vele, mert hátha megbánod, és végül neked vásik bele a fogad.
Ifjú éveiben ne hagyd szabadjára és ne nézz el neki semmi komiszságot.
Még ifjúkorában hajlítsd meg a nyakát és addig, míg kicsi, verj a fenekére, nehogy elvaduljon és ellened szegüljön, szívednek pedig fájdalmára legyen.
Fenyítsd meg a fiad és bajlódjál vele, nehogy esztelenül ellened forduljon.”
(Sir 30, 8-13)
Január 15. Vasárnap, Évközi 2. vasárnap
„Aki szereti a fiát, annak kéznél van pálcája, hogy végső napjai örömben teljenek.
Aki megfenyíti fiát, örömét leli benne, ismerősei közt dicsérik majd érte.
Aki tanítja fiát, azt irigyli ellenfele, barátai előtt meg újjonghat miatta.
Ha egy apa meghal, mintha nem halna meg, mert hisz hátrahagyja saját hasonmását.
Amíg él, örülhet, ahányszor csak látja, amikor távozik, nincs miért aggódjék.
Lesz, aki bosszút áll az ellenségein, a barátainak meg hálával fizet.
Aki kényezteti fiát, az majd sebeket kap, a szíve meg összerezzen minden hangra.
Csökönyös lesz a ló, ha nem idomítják, a magára hagyott fiú szemtelen lesz.”
(Sir 30, 1-8)
Január 08. Vasárnap, URUNK MEGJELENÉSE (VÍZKERESZT), FÜ.
„Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket. Miután látták, az ezen gyermekről nekik mondottak alapján ismerték fel. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén.
Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette.
A pásztorok hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik.
Amikor eltelt a nyolc nap és körülmetélték, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielőtt még a méhben megfogamzott volna.”
(Lk 2, 16-21)
Január 01. Vasárnap, SZŰZ MÁRIA, ISTEN ANYJA (ÚJÉV), Parancsolt ünnep!.
„Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől." Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott:
Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.”
(Mt 1, 18-23)
December 25. vasárnap, URUNK SZÜLETÉSE (KARÁCSONY) FÜ.
„A törvény kedvéért karold fel a szegényt, ne menjen el tőled soha üres kézzel.
Testvérre, barátra költsd inkább pénzedet, semmint a kő alatt megegye a rozsda.
Kincset a Fölséges törvénye szerint gyűjts, az minden aranynál többet használ neked. Jótéteményeket gyűjts a kincsesházba, azok majd kimentenek a bajból téged, s minden erős pajzsnál és nehéz lándzsánál jobban megharcolnak érted az ellenségeddel. A jó ember kezeskedik az embertársáért, s csak a szégyentelen hagyja aztán cserben.
Kezesed jóságát ne felejtsd el soha, hiszen saját magát adta oda érted.”
(Sir 29,9-15)
December 18. vasárnap, Advent 4. vasárnapja
„Aki másnak kölcsön ad, irgalmat gyakorol, aki kezét nyújtja, megtartja a törvényt. Adj kölcsön, ha rászorul, embertársadnak, és fizesd vissza idejében, hogyha magad kaptál. Tartsd meg szavadat, légy megbízható, s amire szükséged lesz, mind megkapod. Sokan talált pénznek tekintik a kölcsönt, és aki segített rajtuk, azt zavarba hozzák. Amíg meg nem kapja, kezet csókol neki, és a pénz kedvéért alázattal beszél. A törlesztés idején szép szavakkal tartja, panaszkodik, sír-rí, s az időt okolja. Ha végre elszámolnak, alig adja meg a felét, s a kölcsönadó még ennek is örülhet. Ha nem tud fizetni, kútba esik a pénz, s eggyel még több lesz az ellensége. Szidja és átkozza, ezzel fizet neki, tisztelet s köszönet helyett gyalázattal. Sokan nem adnak kölcsön, de nem gonoszságból, hanem mert irtóznak a hasztalan viszálytól. Légy türelmes ahhoz, akit megtört az élet, és ne csak hitegesd az alamizsnával. A törvény kedvéért karold fel a szegényt, ne menjen el tőled soha üres kézzel.” (Sir 29,1-9)
December 11. vasárnap, Advent 3. vasárnapja
 „A tűz úgy lobog, ahogy a fát rakják, a vita hevétől fokozódik a viszály. Az embernek ereje szerint nő a dühe, és vagyona szerint fokozódik haragja. A parázs veszekedés felszítja a tüzet, a hirtelen harag vérontásra vezet. Ha ráfújsz a szikrára, akkor lángra lobban, ha pedig ráköpsz, kialszik; bár a te szádból ered mind a kettő. Átkozd a besúgót s a kétféleképp szólót, sok békében élőt vittek már romlásba. Sokat megrendített már a harmadik nyelv, az egyik néptől a másikhoz kergetett. Romhalmazzá tett már erős városokat, s nagy emberek házát is romba döntötte. Eltaszított már derék asszonyokat a harmadik nyelv, s elragadta tőlük munkájuk gyümölcsét. Aki figyel rá, nem talál nyugalmat, s nem élhet békében többé soha. Csíkot hagy a bőrön az ostor csapása, de a nyelv csapása csontokat tör össze. Sokan elhullottak már a kard élétől, de nem annyian, mint amennyien meghaltak a nyelvtől. Boldog az az ember, aki rejtve van előle, és a gonosz nyelvnek nem lesz martaléka. Aki nem kénytelen igáját vonszolni, s akit kötelei nem kötnek gúzsba.” (Sir 28,10-19)
December 04. vasárnap, Advent 2. vasárnapja
„Aki bosszút áll, azon bosszút áll az Úr is, kemény számadást tart vele bűneiért.
Bocsáss meg a másik embernek, ha vétett, imádkozz, s neked is megbocsátják vétked. Aki más emberre konokul haragszik, hogy keres Istennél gyógyulást magának? Aki nem könyörül meg az embertársán, a saját bűneiért hogyan imádkozik? Jóllehet csak ember, kitart a haragban - hát az ő bűneiért ki ad elégtételt? Gondolj a végső dolgokra, hagyd a gyűlölködést, gondolj halálodra, s tartsd meg a parancsokat. Gondolj a törvényre, ne gyűlöld embertársad, az Istennel kötött szövetségre, s nézd el a sértést. Kerüld a civódást, s kevesebb bűnöd lesz, a hirtelen haragú ember viszályt támaszt. A bűnös a jóbarátot is elvadítja, a veszély magvát hinti a békén élők közé.” (Sir 28,1-9)
November 27. vasárnap, Advent 1. vasárnapja
 |
|
|
|