A Szentatya, XVI. Benedek pápa ebben az évben hirdette meg a világegyház „lelki programját”, tette mindezt azért, hogy felhívja figyelmünket arra, Szent Pálnak a népek apostolának, 2000. évi születését ünnepelhetjük.
Ehhez a programhoz kíván plébániaközösségünk is csatlakozni, a különböző lelki és szellemi utak bejárásával, amelyen mi is szeretnénk Szent Pál krisztusával találkozni…..
Kezdődik a Szent Pál-év
2008. június 26., csütörtök 19:30 
XVI. Benedek pápa Szent Pál-évet hirdetett 2008. június 28-tól 2009. június 29-ig az apostol születésének 2000. évfordulója alkalmából. A jubileumi év megnyitása alkalmából a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevelet bocsátott ki, melyet június 29-én olvasnak fel a templomokban.
Szent Péter és Pál apostolok ünnepén ebben az esztendőben különös figyelemmel  és szeretettel fordulunk a nemzetek apostola, Szent Pál felé, aki 2000 éve  született. Az apostolok közül az ő életéről és jellemvonásairól tudunk a  legtöbbet. Tarzuszban született, Benjamin törzséhez tartozó zsidó családban,  római állampolgárként. Ifjú korában komoly vallási nevelést kapott. A farizeusi  hagyományokat Jeruzsálemben a híres rabbitól, Gamálieltől sajátította el.
Jézust  valószínűleg sohasem látta földi működése idején, de a megszületett fiatal  keresztény egyháznak elszánt üldözője lett, és jelen volt Szent István diakónus  megkövezésénél. A föltámadt Jézus megjelent neki a Damaszkuszba vezető úton.  Ekkor Jézus kinyilatkoztatta neki a keresztény hit igazságait és kijelölte  különleges szerepét a pogányok térítésében. Ettől kezdve egész életét Krisztus  szolgálatának szentelte. Szent Péterrel megismerkedve jóváhagyást kapott  apostoli munkájához. Kirajzolódik előttünk három missziós útja Kis-Ázsiában,  Görögországban és Macedóniában. Részt vett az Anyaszentegyház első apostoli  zsinatán, amely nagy jelentőségű volt, mert döntése alapján a zsidó vallási  törvények többé nem kötelezték a pogányságból megtért keresztényeket. Ezután az  Egyház nagy lendületet vehetett a pogányok keresztény hitre térítésében.
Azt  is tudjuk Szent Pál életéről, hogy Jeruzsálemben letartóztatták, börtönbe  zárták, majd Rómába küldték, mert római állampolgárként fellebbezett a  császárhoz. Ottani házi őrizetéből kiszabadulva a hagyomány szerint az akkor  ismert világ végső határáig, a mai Spanyolországig is eljutott, majd ismét  börtönbe került, és a Néró-féle keresztényüldözés vértanúja lett. Ez a Krisztus  születése utáni 67. évben történt, egy napon Szent Péter apostol  vértanúhalálával.
Mi  maradt ránk gazdag örökségéből? Az általa alapított egyházközségek a történelem  viharaiban felmorzsolódtak, de a hozzájuk intézett levelei örök időszerűséggel  tanítanak bennünket, mai keresztényeket is. Fennmaradt életének példája is:  Krisztus iránti mérhetetlen szeretete, amellyel a vértanúságot is vállalta, és  ezáltal lett a hithirdetésnek, az evangelizációnak égi pártfogója.
Ha az apostol leveleit olvassuk, bennünket is átjár az a buzgóság, amely őt  Krisztus követésében állandóan sürgette.
Szent  Pál évében elmélkedjünk gyakrabban hozzánk szóló tanításáról és intelmeiről,  amelyek nem mindig könnyen érthetőek, hiszen Krisztus felfoghatatlan gazdagsága  (vö. Ef 3,8) egy élethosszig tartó úton vezet, míg el nem jutunk a teljes  megértésre (vö. Kol 2,2). Maga az apostol írja világhíressé lett  szeretet-himnuszának végén: „Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor  majd színről színre” (1Kor 13,12). Amit azonban megvalósíthatunk és a  legmagasztosabb úton vezet bennünket, az a szeretet. Az az erény, amely  egyszerre földi és mennyei, emberi és isteni, ideig való és örök.
