„Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla” (1Jn 1,2).
A keresztények legfontosabb napja húsvétvasárnap, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe.
Sokan nem értik teljesen, hogy miről is szól ez az ünnep. Nem másról, mint a tanúságtételről. Elsősorban az Isten tanúskodik szeretett Fiában Jézusban, az emberek iránti szeretetéről, másodsorban az ember tanúskodik arról, hogyan tapasztalja meg Isten szeretetét az ő saját életében és a megváltás titkában.
Szent János apostol első levelének részlete is erről szól: „Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk. Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyanis az Atyával és az ő Fiával, Jézus Krisztussal vagyunk közösségben. S azért írjuk ezeket nektek, hogy örömünk teljes legyen.” (1Jn 1,1-4). Ez a tanúságtétel a tapasztaláson alapul. Az apostoli megtapasztalás hitünk egyik alapja, amely a Szentírásban olvasható. Ezért idézünk sokszor az Írásokból, hogy az igazság alapját nyújtva érthessük meg azt a valóságot, amit Isten ad minden kor, minden emberének.
Így jutunk el a húsvéti eseményhez is: „A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették." Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez. Mária ott állt a sír előtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba. Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtől, a másik lábtól. Megszólították: "Asszony, miért sírsz?" "Mert elvitték Uramat - felelte -, s nem tudom, hová tették." E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus. Jézus megkérdezte: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: "Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal." Jézus most nevén szólította: "Mária!" Erre megfordult, s csak ennyit mondott: "Rabboni", ami annyit jelent, mint "Mester". Jézus ezt mondta neki: "Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez." János evangéliumának 20, 1-17. szakaszában is olvasható a csodálatos találkozás a Feltámadottal. Ez sokat jelent az apostolok és az asszonyok életében.
Nem csupán egy találkozás, hanem küldetés is egyben, ahogy a fenti idézetben is olvashatjuk: „Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük” (1Jn 1,3). Tehát a feltámadás hitének közreadása nem a sok lehetőségek egyike életünkben, hanem küldetésünk alapja: „halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz” (Római misekönyv). Ez ugyanis az örömhír! Az Örömhírt - az apostolok tanúságát és a Szentírást -, a Szentlélek erejében hordozzuk és érthetjük meg. Tanúságtevés? … Örömhír?... Lélek működése?.. Feltámadás! milyen nehezen érthető gondolatok. Egy gyermek jut eszembe, aki rossz családi körülményei miatt nem akart tanulni. Egymás után vitte haza a rossz jegyeket és elveszítette önbecsülését: nekem semmi sem sikerül – mondta. Az iskolában az egyik pedagógus „szárnyai” alá vette a gyermeket, egyéni foglalkozás keretében fáradtságos napokon keresztül megtanította arra, hogyan kell tanulni, hogyan kell szövegkiemelővel a lényeget meglátni, hogyan kell vázlatot írni és azt megtanulni. Ennek eredménye a kémiából kapott négyes osztályzat…, a sok rossz jegy után olyan volt ez számára, mint a szabadulás… „milyen szép a sok egyes után a négyes osztályzat az ellenőrzőmben” – mondta büszkén a felkészítő pedagógusnak. Ebben benne volt számára azaz élmény, hogy képes megcsinálni azt, amiről eddig azt gondolta, hogy képtelen! Jézus a feltámadás titkában – egyéni foglalkozás keretében –, tanít meg mindannyinkat arra, hogy mi is képesek vagyunk a feltámadásról és a szeretetről tanúskodni, mint azt korábban az apostolok tették.
„Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla” (1Jn 1,2).